Svédország történelme 1. - Területi változások

Bevezetésként hadd tegyek fel egy kérdést: A kedves olvasó visszaemlékezve gimnáziumi/középiskolai történelmi tanulmányaira - melyek célja vélekedésem szerint az általános ismeretek meglapozása - mely jeles skandináv történelmi eseményekre/ személyekre emlékszik vissza? Azoknak, kik jól figyeltek annak idején, bizonyára rémlik valami XII. Károlyról, a heves vérmérsékletű, ifjú uralkodóról (kinek még a Váci utca Ferenciek tere felőli részén is állítottak emléktáblát), akinek háborúi kimerítették a Svéd Királyságot, s az ország az elkövetkező időszakra a hatalmi perifériára sodródott. Egy mondatnyi szöveget szentel a "Történelem a gimnáziumok III. osztálya számára" c. jeles alkotás annak az eseménynek, miszerint Svédország a napóleoni háborúk után lemondott Finnországról, cserébe azonban megkapta Norvégiát, (melyről Dániának le kellett mondania). A viking korról általában abban a pubertás időszakban oktatnak, amikor az ifjak fejében ezer és ezer dolog kereng a világ dolgairól, de a lelkesebbeknek talán rémlik, hogy a keleti szláv területek első államalakulatait a mai Svédország területéről útnak indult vikingek (szakszerűen varégok) alapították, és a következő időszakban ez a nép fontos szerepet játszott az első ruszok megalapításában. (Apró kulturális érdekességre hívnám fel a figyelmet, mely jól mutatja, hogyan őrzi meg a nyelv a történelmi szociográfiát: akinek van orosz ismerőse, kérdezze meg, mit jelent az oroszban a "rusz" szó. Akinek nincs orosz ismerőse, annak elárulom, hogy vörösesszőke hajat.)
Akárhogyan is, az alábbi szekcióval, mely - mint az a címből sejthető - egy sorozat kezdete, lehetőséget szeretnék biztosítani a svéd történelemmel kapcsolatos alapvető (és sok esetben részletes) információk hozzáférhetővé tételéhez.
Az első rész a területi változásokat veszi górcsó alá:

Tartalom

Svédország területe a jégkorszakban

Az alábbi animáció az utolsó jégkorszaki jég visszahúzódását mutatja Skandinávia területén. Az utolsó jégkorszak kb. 115 000 évvel Krisztus születése előtt kezdődött, és a jégpáncél Kr.e. 20.000 körül érte el legnagyobb kiterjedését.

A Kr. előtti 13 000-12 200 években zajlott az ún. Bölling szakasz, melynek során komolyabb mértékű felmelegedés ment végbe.

Kr.e. 10 200 körül Skandinávia területét tundra jellemezte. Kr. e. 9 500-tól kezdve a hőmérséklet folyamatos emelkedésnek indul, a jégpáncél visszahúzódása felgyorsul.

Kr. e. 8 500 körülre a skandináviai hőmérséklet eléri a mai szintet. Az elkövetkező évezredben további 2-3 fokos melegedés megy végbe, melynek eredményeképpen a skandináv területekről teljesen eltűnik a jégtakaró.

A jégkorszak végének, ill. a nagy súlyú jégpáncél eltűnésének köszönhetően Skandinávia területe a mai napig emelkedik, kivéve a déli területeket, melyek süllyednek.

Svédország a viking kalandozások ideje alatt

Svédország a középkorban

A 12. századi Svédország területi változásainak történetét elsősorban keleti irányú terjeszkedés jellemzi. A század elején (1120 körül, okai ismeretlenek) Svédország elveszti Jämtland területét Norvégia javára, azonban keresztes hadjáratai során elfoglalja Finnországot, majd svéd telepesek folytatják a keleti irányú terjeszkedést.

A 13. században Svédország további két keresztes hadjáratot folytatott Finnország ellen, melynek során megszerezte az akkor Finnország belső területeit is. A harmadik keresztes hadjárattal a svéd telepes-keresztesek elérték Nyugat-Karéliát, ezzel a hadjárattal elérve azt a határt, melyet a novgorodi békében (1323) deklaráltak, és 1595-ig volt érvényben.

1310-ben Birger királyt két testvére, Erik és Valdemar arra kényszeríti, hogy jelentős területekről mondjon le javukra. A létrehozott hercegségek majdnem teljes függetlenséggel bírtak a svéd koronától.

1317-ben Birger király elfogatja testvéreit, hercegségeiket feloszlatja.

1319-ben Magnus Eriksson királyságával perszonálunió alakul Svédország és Norvégia között. Az új király Halland tartományt is örökli, ill. megvásárolja Skåne és Bekinge tartományokat, ily módon tovább gyarapítva a svéd korona uralma alatt álló területeket. Az északi irányú kolonizáció során Svédország ebben az időszakban átlépi az 1323-as hivatalos határait.
A század közepén Svédország megvásárolja Halland és Skåne tartományok további területeit, azonban 1355-ben megszűnik a perszonálunió Svédország és Norvégia között. Norvégia királya Magnus Eriksson király kisebb gyermeke, Håkan lesz.

Valdemar Atterdag dán király szintén a 14. század folyamán visszafoglalja Skåne, Blekinge és Dél-Halland tartományokat.

Két évvel később azonban a norvég Håkan király a svéd király kormányzójává választják, így a két ország közötti unió rövid időre helyreáll. Alig két évvel később Håkan és Magnus királyokat elűzik Svédországból, ezért a svéd-norvég perszonálunió megszűnik. Svédországban polgárháború dúl.

A svéd polgárháborút kihasználva Valdemar dán király visszafoglalja Halland tartományt és meghódítja Gotland szigetét.

A korszakot a Kalmar Unió zárja le, melynek során Svédország (és Norvégia) egészen 1523-ig egy számukra előnytelen politikai és kereskedelmi szövetségre kényszerűl Dániával.

A függetlenné váló Svédország; a Vasa- kor

A svéd területek Gustav Vasa vezetésével 1523-ban kivívták függetlenségüket a számukra kedvezőtlen Kalmar Unióból, melynek élén Dánia állt. A békeszerződés szerint Svédország megtartja Bohuslän tartományt mindaddig, míg a vitatott hovatartozású Gotland sziget kérdésében döntés nem születik. Az ügyben nem született döntés, Dánia-Norvégia mégis magához ragadta Bohuslän északi részét 1532-ben.

Gustav Vasa király 1556-ban kisebb gyermekének, Jánosnak adományozza a Finn Hercegséget, mely az elkövetkező évben Nyland tartománnyal gyarapodik, és gyakorlatilag független politikai egységként funkcionál.

Gustav Vasa Magnus nevű fiának is hercegséget adományot, mely János hercegségével megegyező előjogokkal bír.

Fontos külpolitikai esemény a korban, hogy Észtország elfogadja a svéd felséguralmat, az Oroszországgal szembeni védelem fejében.

1563-ban XIV. Erik elveszi bátyjától, Jánostól finnországi javadalmait, mivel az egyre szorosabb kapcsolatokat ápolt Lengyelországgal.

A korszakban Gustav Vasa másik fia, Károly is hercegséget kap, mely függetlenedik a svéd korona fennhatósága alól. Fontos esemény még 1595-ben a svéd határ keletre tolódása. Egyidejűleg Oroszország elismeri a Svéd Királyság észtországi fennhatóságát. (Teusinai béke)

Károly herceg, miután elűzte unokatestvérét, Zsigmondot, 1604-ben királlyá kiálltja magát, így hercegsége visszatér a svéd korona fennhatósága alá. Később Zsigmond féltestvére, János megkapja 1604-ben adományozott birtokait hűsége fejében a svéd korona felé. IX. Károly fia, Károly Fülöp jelentősen megnöveli a neki adományozott hercegség területeit.

A svéd nagyhatalom

Svédország a függetlenné válása után alig száz évvel a nagyhatalmi státusz köszöbén állt. Mindjárt 1617-ben Oroszország elismerte Ingira és Kexholm tartományokat a Svéd királyság birtokaiként (stolbovai béke).

1618-ban meghal János herceg, javadalmai visszaszállnak a koronára, majd 1622-ben Károly Fülöp herceg halálával az utolsó autonóm enklávé hercegség ist visszaszáll a svéd koronára.

Hat évre kötött fegyverszünet Lengyelországgal Svédország felügyelete alá helyezte Livóniát, valamint négy porosz kikötőt. 1635-ben Lengyelország elismeri a svéd terjeszkedést a balti térségben, és lemond a lett (livóniai) területekről. Cserébe azonban a Svéd Királyság által ellenőrzött négy porosz kikötő feletti hatalmat követeli magának.

1646-ben Svédország elfoglalja Dániától Jämtland, Härjedalen, Ösel és Halland tartományokat, valamint Gotland szigetét.

Az 1648-as Vesztfáliai béke Svédországnak juttatja Előpomeránia egyes területeit, Wismart, Bréma-Verdent és Wildeshausent. Stettin később kikiáltja leválását Pomerániáról és svéd fennhatóság alá helyezi magát.

1654-ben egy "kisebb csetepaté" keretein belül Svédország megnöveli Bréma körüli birtokainak területét.

1658-ban X. Károly Gusztáv elhódítja Skåne, Blekinge, Bornholm, Halland, Bohuslän, valamint Trondheim tartományokat Dániától, további terjeszkedési törekvései azonban sikertelenek maradnak.

A skånei háború során Svédország kisebb veszteségeket szenved német területen Brandenburggal, Münsterrel és Lüneburggal szemben.

Svédország útja a modern korba

A 18. század a svéd nagyhatalom végével kezdődött. A Nagy Északi Háború eredményeként, melyet Svédország XII. Károly vezetésével vívott Oroszország ellen, Svédország elvesztette Bréma-verdeni, előpomerániai, lett, észt területeit, valamint Ingriát és Dél-Karéliát. Egy visszafoglalási kísérlet során Oroszország újabb területeket foglal el a finnországi birtokokból.

1751-ben egy szerződés Svédország és Dánia-Norvégia között rendezi az északi határt, Svédország ennek eredményeként kisebb területeket szerez északon.

IV. Gusztáv Adolf háborús törekvései újabb német területveszteségeket okoznak.

A napóleoni háborúk lezáródásával Oroszország megszerzi Finnországot, Dániának azonban le kell mondani Norvégiáról Svédország javára.

1905-ben megszűnik a svéd-norvég perszonálunió. Svédország területe azóta változatlan.

Forrásmunka

A fenti adatok a tacitus.nu internetes oldal atlaszai és leírásai alapján készültek. A képeket a szerző engedélyével használtam fel.

<< Vissza a főoldalra