A svéd nyelvről

Hogy mi az a svéd nyelv? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan... nos, ezúttal nem papucs orrán pamutbojtról lesz szó. A svéd nyelv egy északi germán nyelv. Legközelebbi rokonai a norvég, a dán (és feröer-szigeteki) és az izlandi. Kicsit távolabbi rokonságába tartozik a német, az angol és a holland, melyek egyébként nyugatgermán nyelvek. Keleti testvéreik sajnálatos véget értek; õk egyébként például a gótok, a vandálok, vagy a Kárpát medencében egykor élt gepidák voltak. Ez a család alkotja tehát a germán nyelveket, azonban kicsit távolabb tekintve megemlítendõ, hogy a latin, a szláv, a kelta, de akár a szanszkrit nyelv is távoli rokonságban áll a svéddel. Õk, a Föld népességének nagy részét magába foglalva alkotják az indogermán, vagy más néven indoeurópai nyelvcsaládot. Hogy fogalmunk legyen a család nagyságáról, tekintsük meg az alábbi ábrát [1]. A narancssárgával jelölt területek a nyelvcsalád elterjedtségét mutatják, míg a citromsárgával jelölt részek azokat az országokat mutatják, ahol egy indoeurópai nyelvnek hivatalos státusza van (azaz pl. Finnországban a svéd és a finn is hivatalos nyelv):

Mindennek természetesen lesz jelentõsége a továbbiakban, errõl azonban a Miért érdemes svédül tanulni? c. fejezetben olvashattok.

Tovább folytatva a svéd nyelv jellemzõinek boncolgatását, térjünk rá a történelmére.
Természetesen, (mint a régi korok történelme esetén ez mindig lenni szokott,- már-már el is várjuk az efféle bevezetõ megjegyzéseket,) a svéd nyelv korai állapotáról kevés emlékünk maradt. Még abban sem tudnak megegyezni a kutatók, hogy hova tegyék a germán õshazát. Vannak, akik a mai Németország középsõ és déli területeire, mások ennél sokkal északabbra. Akárhogyan is csûrjük-csavarjuk, a skandináv területekre az utolsó jégkorszak vége után települtek be az elsõ lakosok. Nem elfelejtendõ, hogy a skandináv területeken pár ezer éves késéssel húzódott vissza a jég Európa délebbi területeihez képest.

Svédország történelem elõtti idõszakáról itt olvasható egy esszé.

A IX.-X. századból már vannak szórványos rúnaemlékek (ún. runsvenskan). A haladóbb svéd nyelvtudással idetévedtek itt elolvashatják Elias Wessén kapcsolódó nyelvtörténeti esszéjének magyar fordítását[2] - inkább csak amolyan összefoglalás.

Érdemes tudni, hogy 1523-ig nemigen beszélhetünk Svédországról vagy svédekrõl. A korai skandináv idõszakban az északgermán törzsek egy csak nagyjából behatárolható területen belül éltek, és gyakoriak voltak az "átjárások" is. Nevezhetjük a késõ VIII. századtól kezdõdõ idõszakot romantikusan "viking-idõszaknak", mégis, érdemes ennél tárgyilagosabban meghatározni, hogy kik is voltak Skandinávia népei a középkorban. A mai Svédország területén "varég" és "svea" nevezetû népcsoportok éltek, a déli határokon a dánokkal, a nyugati határok mentén pedig norvég törzsekkel. Fontos tudni, hogy azok a "vikingek" akik Nyugat-Európát fosztogatták valójában dán és norvég harcosok voltak. Közülük a dánok hozták létre az angol területeken a "Danelaw"-t, ott tartózkodásuk pedig jelentõs hatást gyakorolt az angol nyelvre, igaz, akkorát korántsem, mint késõbb a francia- normannok, akik egyébként szintén ezeknek a skandináv harcosoknak voltak a leszármazottai. A Norvégiában élõ hajósok Izland irányába kezdték meg utazásukat, ahol létrehozták saját államukat. Késõbb tovább utazva elérték Grönland partjait, ahol akkoriban melegebb klíma uralkodhatott, máskülönben "Vitlandnak", vagy "Izlandnak" nevezték volna el. (Feltételezem, még azok is sejtik, hogy Grönland "zöld földet" jelent, akik kevésbé jártasak a skandináv, vagy más germán nyelvekben.)
Egyes vikingek még tovább merészkedtek, és elérték Amerika partjait is, ahol egyes források szerint kereskedelmet is folytattak. Errõl egy érdekes anekdóta itt.

A mai Svédország területén élõ népek inkább kelet felé vették útjukat és a segítségükkel alakultak meg az elsõ fejedelemségek a mai Oroszország területén. Filmrajongóknak itt eszükbe juthatnak Antonio Banderas 13. harcos c. filmjének elsõ jelenetei, de akiket ez a hiteles forrás nem gyõzne meg, olvasson bele a fent már említett Wessén-írásba.

1397-ben a skandináv félszigeten maradt germán népek (azaz a svédek, dánok és norvégok) megalapították szövetségüket, mely Kalmár Unióként vonult be a történelembe és alapvetõen fõleg a dánok javára érvényesülõ perszonáluniók sorozata volt. Svédországot végül is Gustaf Vasa szabadította ki az egyre terhesebbé váló szövetség láncai közül.

Ez az a pont, ahol elkezdhetünk Svédországról beszélni, és szinte érzem, ahogy az olvasó keze remeg a billentyûzeten azt a mondatot várva, hogy "és ezen a ponton a svéd nyelv önálló fejlõdésnek indult." Sajnos ez a pont sem itt nem érkezett el, sem a késõbbiekben sem hangzik el ez a mondat. Mégis arra kérem a nyájas olvasót, hogy folytassuk együtt kalandozásunkat a svéd nyelv birodalmában.

Ha egy egyenest húznánk a mai Svédország legdélibb és legészakibb pontjai között, ugyanazt a távolságot kapnánk meg, amit Svédország déli pontja és Róma között, vagy Berlin és Moszkva között mérünk. Ezek az arányok érvényesek Norvégiára is, nem beszélve arról, hogy Svédország lényegesen nagyobb területre terjedt ki egészen az elsõ világháború végéig (noha ezek a területek változtak: a balti államok, Finnország, majd késõbb Norvégia Svédországhoz tartozott. A délsvéd területek volt, hogy Dániához tartoztak, etc.).
Skandináviának ezen kívül "ritka cudar" éghajlata volt, mely csak növelte a távolságokat az országban. A földrajzi elszigeteltség természetesen jelentõsen hozzájárult a nyelvi elszigetelõdéshez is. Hozzájárul a jelenséghez az is, hogy az államhatárok jelentõsen változtak az évszázadok során. A mai délsvéd Skåne tartomány például hosszú ideig Dániához tartozott, így az ottani dialektus a dánhoz áll közel. Érdekes a finnországi svédség nyelvi fejlõdése is, de a legjobb példa az elszigeteltség által okozott eltérõ nyelvi fejlõdésre Gotland lakossága. Gotland egy nagyobb sziget a keleti svéd partoknál, manapság kedvelt üdülési célpont, lakossága 100%-ban svédekbõl tevõdik össze. A sziget nagysága nem kényszerítette rá a régi lakosokat a szárazfölddel való szövevényes kapcsolatrendszer kiépítésére, megtermelték és megszerezték maguknak, ami kellett, így csak kevés érintkezési felület adódott a "kontinentális" svéd és a gotlandi svéd között.

A téma iránt érdeklõdõk ezen az oldalon találhatnak egy audio-fájl gyûjteményt a svéd dialektusokról.

vissza a tartalomhoz

vissza a főoldalra


[1] kép forrás: GNU Free Documentation License: Copyright (C) 2000,2001,2002 Free Software Foundation, Inc. 51 Franklin St, Fifth Floor, Boston, MA 02110-1301 USA
Everyone is permitted to copy and distribute verbatim copies of this license document, but changing it is not allowed.

[2] Elias Wessén: De nordiska språken