A szerzőről

Egy exhibicionista pillanatban úgy döntöttem, készítek egy bemutatkozóoldalt magamról is, mégsem járja, hogy titokban, gerilla-eszközökkel készítem ezt a weboldalt...
Szóval a nevem Karosi Gergely, 1980 szeptemberében láttam meg a napvilágot Budapesten. Általában nem érdekel, hogy az évszám után pontot kell tenni dátumban, viszont a skandináv kultúrkörök nagyon érdekelnek. Szokták kérdezni, honnan ez a mánia az északi kultúrkörök iránt. És ez a vonzalom már lemoshatatlanul rámragadt, ha elhangzik baráti társaságban egy szó Skandináviával kapcsolatban, mindenki rámnéz... biztos eljön majd az idő, amikor ez zavar, de most még nem...
Szóval egy fogas kérdés, hogy honnan ez az érdeklődés, tizenéves korom óta inkább a német kultúrkörök keltették fel nagyon az érdeklődésemet, aztán ez áttolódott először Svédországra, majd az egész skandináv világra.
Bármennyire is hihetetlen, de életemben egyetlen napot töltöttem Svédországban, egész pontosan Stockholmban. Az úgy volt, hogy gyakran látogattuk meg finnországi ismerőseinket, aztán egy nap áthajóztunk Svédországba... történt ez 2003 nyarán. Akkor még nem sejtettem semmit.
Hazatérve, mivel épp sok szabadidőm volt, és nagyon megtetszett Finnország, elkezdtem finnül tanulni... meg kellet állapítanom, hogy meglehetősen nehéz nyelv... örülök neki, hogy nem finn vagyok, nehéz gyermekkorom lett volna. Bár ha jól tudom, Európában a dán kisgyermekek tanulnak meg legkésőbb beszélni, a dánok "potato -in-the-mouth" kiejtése miatt... persze az is lehet, hogy ez csak amolyan skandináv urbán legenda, amit Skandinávia népei a Kalmári Unió miatt még mindig érzett sérelmeik miatt terjesztenek a dánokról. Sosem lehet tudni...
Akárhogyan is, finn tanulmányaim két teljes hete alatt valahogy mindig a svéd nyelvnél kötöttem ki. Ezt isteni jelnek tekintettem... Akkoriban suttogást is hallottam éjszakánként. "Gergő, Gergő" - mondta a hang... leszaladtam édesapámhoz, hogy miért hívott. Ő azt mondta nem hívott. Az eset három éjjel megismétlődött, a harmadik éjjelen azt mondta édesapám, ha legközelebb hallom a hangokat, mondjam azt "szólj Uram, mert hallja a Te szolgád." Így is történt. Rájöttem, hogy a hang a frigyládából jön - ja, merthogy azt őriztem éjjelente-, és Isten szólt hozzám. Isten azt mondta, hogy meg kéne szerkesztenem egy weboldalt a svéd kultúráról és nyelvről, meg hogy tanuljak svédül is. Meg mondott valamit arról is, hogy királyok származnak majd az ágyékomból, akik benépesítik majd a földet, de ez a rész nem volt egészen világos... Visszakérdezni meg nem akartam, hát az ember mégsem zaklathatja Istent holmi viszontkérdésekkel.... hol élünk?

Úgyhogy elkezdtem magántanárokhoz járogatni, meg otthon hobbiból svédül tanulni. Mivel angolul és németül már akkor is folyékonyan beszéltem, nem okozott gondot a nyelv tanulása.
Ahogy tanultam a nyelvet, egyre jobban megtetszett, és egyre többet tudtam meg Svédországról is. Azért a tanáraim közül hadd emeljem ki Annus Ildikót, aki az Elte Skandinavisztika tanszéken dolgozik, és eszméletlen sok érdekeset mesélt nekem a skandinávokról, és Szalai Esztert, akivel sajnos csak három órát sikerült vennem, mivel elérkezett a diplomára készülés ideje...

A diploma letétele után pedig kijöttem Németországba, jelenleg Karlsruhéban lakom, de ez még nem a végállomás. Szeretnék pár évet Angilában és Svédországban is élni, majd Berlinben letelepedni.

Ezúton is szeretnék mindenkinek kellemes időtöltést kívánni a weboldal olvasgatásához !!!!

vissza a tartalomhoz

vissza a főoldalra